Feri play

Többletköltséggel nem jár

A nyugati gondolkodásmód szerves része az, hogy megpróbál minták alapján elnagyolt rendszereket alkotni, és abban elhelyezni a világmindenséget. A közhitben (média és általános/középfokú oktatás által támogatott módon) létező tudományos világkép valójában nem a valóság, hanem annak egy-egy pillanatnyi mintája révén alkot képet (állóképet), ebből épít fel nézeteket, ha úgy tetszik, digitális adatfeldolgozást végez. Ami szép és jó, a két legfőbb problémája azonban, hogy egyfelől nagyon gyakran téves következtetéseket eredményez (a tudományos gondolkodás valójában ennek felismerésében állna, azaz a megújulás, önkritika iránti fogékonyságban), esetenként az okozatot véli oknak, másfelől a világ bizony analóg, távolról sem digitális.

Ha politikai megnyilatkozásokat hallgatunk, főként, amelyek költségeket, számokat érintenek, hajlamosak vagyunk az utánaszámolás legcsekélyebb reflexe nélkül befogadni az információkat, legyenek azok bármilyen átlátszó balgaságok is. (Az megvan, hogy újabban azzal vádolják a különböző kormányzati odanyilatkozó emberek az egyébként vérszegény teljesítményt felmutató szakszervezeteket, hogy politikai célokra akarják felhasználni a sztrájkokat? Az ember esze megáll, hogy milyen mocskos fajta ez a szakszervezeti népség, pediglen elvileg egy emlőből szívtuk magunkba a baloldaliság tejét. Nem olvasnak ezek Népszabadságot, nem töltögetnek Indexet, nem néznek Napkeltét, nem isznak Mokkát? Tuti, hogy mocskos szélsőjobbos futballhuligán mind, antiszemita is, meg izé... kótyagos. Politizáló szakszervezetek. Még mit nem! Na most ezek szerint a kormányzati kommunikátorok és megbízóik vagy teljesen degenerált elmebetegek, ami nagyon gáz, vagy minket néznek annak, ami még gázosabb.) Ennek a felületességnek pedig az az eredménye, hogy a nem ellenőrzött adatok szépen beépülnek, és a következő, majd azt követő, újabb és újabb utalások és okfejtések már alapozhatóak rájuk, tényként fogjuk fogadni őket. Hogy a politika márcsak ilyen? Nem kérem, nemcsak a politika. Ott van például a finnugorizmus sejtelmes, misztikus elmélete, ami talán tetszetős, de közelebbről megvizsgálva, tele van lyukakkal, ellentmondásokkal, körhivatkozásokkal, mesebeli magyarázatokkal, zavaros képzelgésekkel, ufókkal, a tátongó foltokat kitalált népek, történetek, szokások és folyamatok hivatottak kitölteni. Hogy mi az oka annak, hogy átlátszósága, továbbá más tudományágak egyértelmű cáfolatai (lásd genetika, zene, történelem, régészet, de akár a konyhaművészet) ellenére is ez az áltudományos fantazmagória ilyen mélységesen átszövi a magyar nyelvoktatást (és nem kis részben felelős a nyelvhasználat, helyesírás mind hanyatlóbb helyzete miatt, lásd középiskolásaink legújabb nemzetközi összehasonlításban is levitézlett szövegértési tudományát)? Nos ugyanaz, nem számolunk utána.

(A közelmúltban a kormány kért és kapott egy önbecsülés-emelő tanulmányt arról, 1-2 nap alatt hogyan rágta a pártatlan média szájába azt a baromságot, miszerint a tavalyi és idei felkelések mögött a Fidesz, vagy éppen az Újpest, a Fradi és valami posztnyilas közösség áll (tényleg! Meg tudná valaki magyarázni, hogy miért is és miért is csak a nyilasok nyakába varrták nálunk a 2. világháborút?) - pediglen aki van olyan türelmes, hogy a hazai sajtót követi, annak aligha okozott ez meglepetést. De most komolyan, el tudná valaki képzelni mondjuk Baló Györgyről vagy Aczél Endréről, hogy egyszer, egy szép napon a legcsekélyebb mértékben érti, átlátja azt a témát, amivel kapcsolatban kérdez (nota bene! értekezik), de legalább igazat mond?)

A tavaly őszi felkelés idején az utcai harcok mellékhatásaként a fővárosi önkormányzat(ok valamelyikének) prominens képviselője sóherságra szoktatandó népünknek irgalmatlan kínokat okozva közölte a fájdalmas hírt, azon kukáknak, amelyeket százszámra semmisített meg az önkényuralmi választópolgárok és mélyen demokratikus képviselőik nézeteltérése, darabja 40 ezer (sic!) Forintjába kerül az éhező világvárosnak. Emlékszem, éppen azon törtem a fejem, hogyan lehetne konvergálni a családi kasszát (mivel Feriék elkúrása természetesen nálam eredményezte azt, hogy nőtt az elszegényedési ráta), amikor megcsapott az interjú. Na, ahogy néztem a lángoló kukákat, mondtam magamban, most kéne vagy félmilliót szerezni kölcsön egy-két napra, mint valami bankvezérnek, mert itt a szomszédban, a tüzépen éppen ilyen fajin szemeteseket árulnak 3.500 Ft-ért (!), veszek vagy százat, kifizetem a szállítást, az összesen 400 ezer Forint, eladom darabját 20 ezerért Demszkyéknek, kerestem rögvest bruttó 3,6 milliót, és mindenki jól jár, az önkormányzat megspórolta az összeg felét, én meg háromszorosára növeltem a családi bevételeket. Persze, senki nem adott hitelt 2 napra, mert nem adott hitelt a szavaimnak, ti. hogy tényleg 40 ezerért venné az önkormányzat a kukát.

Néhány héttel ezelőtt a TV2 egyik bulvárműsorában tárgyalták az esetét annak a hölgynek, akit fényes nappal elgázoltak egy zebrán. Bár nem volt teljesen világos, hol és milyen formában merült fel a gázoló védelmében, hogy nem látszottak jól az útburkolati jelek, de ennek kapcsán megkérdezték az illetékes önkormányzatot is. (Közbevetőleg, feleim szinte mindnyájan, de az autóvezetők többsége simán érezze magát találva, mikor a gázoló kifejezést használjuk, bármelyikünk lehetett volna, hiszen mindannyian bunkó, ostoba és embertelen módon közlekedünk, csak éppen nem mi voltunk akkor, aki meghalt, sem az, ki gyilkolt. A következő mi leszünk, vagy szeretteink valamelyike.) Az önkormányzat közölte, hogy sajnos nincs erre pénze, ti. egy zebra (legfeljebb 2x2 sávos úton) 100 ezer Forintjába kerül az adófizetőknek. Mivel ebből éppen 50 db, új építésű glamúr sztúdijó lakás kifestésére elegendő diszperzit jönne ki valami európai multinacionális kereskedelmi egységben, és mivel az egész művelet aligha tarthat tovább 2-4 óránál egy embernek, azaz a bérköltség legfeljebb az 5 %-a az összegnek, azt kell hinnünk, vagy a Nasa fejlesztette ki ezt a festéket az űrsztrádák burkolatára, ezért elképesztően drága, vagy valami másra tapsolódik el ez az összeg - akár így, akár úgy, élünk a gyanúval, annyi köze van ennek is valósághoz, mint a kukák árának. (Glamúr sztúdijó lakás (leánykori nevén: garzon) tudják, amiben a szinglik laknak, mert trendi, főként ha a bostoni, budapesti és jeruzsálemi időt egyaránt mutató óra-triász is virít a falon - hogy mire is jó, azt majd az RTL Klub néhai Káosz-brigádja elmondja (a hely és a név nem biztos).) Hozhatnánk még példákat (itt van például egy másik röpszámítás: http://molnargoreny.blog.hu/2007/11/22/millio_es_milliard), de ha valaki már ennyiből és saját tapasztalataiból úgy gondolná, nagy és kispolitikusaink, az őket lobbizással és kapcsolatokkal holduvarában tartó gazdasági "elit" (helyesebben: csőcselék) a szemünket lopja ki gátlástalanul évtizedek óta, az ország gazdasági kilábalása pedig még unokáink számára is illúzió, az fején találta a szöget. Más kérdés, hogy ez a magatartásforma hosszú időre nyúlik vissza, és mindnyájan részei vagyunk.

De, legyünk igazságosak, a liberális demokrácia éjfekete sötétjében tántorgó népünknek fáklyaként utat mutató talpig europeer vezetőinknek hála, mégiscsak eljutunk a kommunizmusba (vagy ahogy az egyetlen olyan atomfegyverrel rendelkező országban mondanák, amely bomba a világbékét nem veszélyezteti: a Kanaánba). Politikusainknak, pontosabban a kormányzati szerepet vállalóknak, méginkább, az aprócska kormánypárt miniszterének hála, ingyenessé válik a tömegközlekedés, energiaszolgáltatás, egészségügy, oktatás, és folytathatnánk a sort.

Az úgy volt, hogy Ágnes asszony, aki mostanában azzal van elfoglalva, hogy a mirelit műanyag rósejbnit és mexikói zöldségkeveréket meghonosítsa a pár éve lezajlott népszavazási akarat ellenére eladósorba jutott kórházak konyháin - ezzel egyébként teljes mértékben ellentmond saját pártja magánbiztosításos álmainak - , Afganisztánban tett villámlátogatást - turistaszezon van ugyebár, meg vénasszonyok nyara, ilyenkor olcsóbb, az ifjú párnak kell minden fillér az életkezdéshez.

(A tévedésekkel ellentétben a világ egyetlen fejlett egészségügyi ellátórendszerével büszkélkedő államában sem működik a Szadesz által kultivált modell, az ugyanis éppen a leszakadó, összeomló társadalombiztosítást, gyatra teljesítményt, embertelen körülményeket és hozzáállást felmutató országokra jellemző. A kizárólagos magánbiztosítási rendszer a legtávolabb helyezkedik el a betegek és az egészségügy érdekeitől, ezt már hazánkban is bizonyította az orvoslátogatók illetve a patikák és gyógyszergyártás, -terjesztés rendszere. Az egészségügyi "reformról" azonban külön értekeznénk. Annyit azonban mégiscsak megemlítünk, hogy mi ezt Draskovics-szindrómának hívjuk. A Draskovics-szindrómában szenvedő beteg nem érzékelve a valóságot, egy másik világot teremt a képzeletében az egészségügy és a magántőke kapcsolatáról. Draskoviccsal a legutóbbi kampány idején a méltán népszerű kisdobos-híradó, a Napkelte készített interjút, ahol a beteg azzal indokolta a kórházak eladásának szükségességét, hogy miközben akár hajnali kettőkor is vehetünk létrát, mosóport és löncshúst, addig megalázó módon, fagyban, télben az utcán dideregve kell várnunk a patika előtt terhességi tesztre, és még külön díjat is felszámítanak kiszolgálásunkért - mennyire másként lenne, ha magánkézben lenne a patika, hiszen a piac keresné rögvest kegyünket. Mivel a riporter is Draskovics-szindrómában szenvedett, így a két beteget senki sem figyelmeztette, hogy több, mint egy évtizede magánkézben van a patika, és sajnos a valóságos világban a "piac" nem keresi senki kegyét.)

Mivel egy halandó magyar életében ritkán adódik alkalom eljutni egy olyan országba, ahol csapataink a megszálló erők oldalán támogathatnak háborús bűnösöket, hősünk természetesen - és magyaros lelkesedéssel - magával vitte újdonsült férjurát is. Ez utóbbi tettét persze az "ellenzék" számonkérte, Ágnes asszony pedig teljesen értetlenül fogadta a tetemre hívást: hiszen a repülőalkalmatosság úgyis Afganisztánba ment, többletköltség nem merült fel azáltal, hogy párja is vele utazott.

A varázsszavak kimondattak, több pénzt a közösség nem költ csak azért, mert valaki igénybe vette az utazás lehetőségét. Maga a miniszterasszony mondta ezt ki, szavait a Pártból és Kormányból senki nem vitatta, vissza nem utasította, így kétségkívül minta számunkra, hiszen ez az ember az, aki - legalábbis Feri és és leköszönt Jancsi szerint - az egész társadalom bizalmát élvezve az egészségügyi és társadalombiztosítási reform egyik legfőbb letéteményese.

(Ágnes asszony a napokban azzal szórakoztatott, hogy a minisztérium által megrendelt felmérés szerint, az emberek szeretik a vizitdíjat, mert nem kell várni a rendelőkben - ehe -, jobb az ellátás minősége - hehe! - , és nem kell már adni hálapénzt - muhahahaha!. Ezekből a tényekből az következik, hogy a liberális politika megtalálta sok egyéb mellett a HIV és daganatos megbetegedések, járványok és kórok egyetemes gyógyszerét, a vizitdíjat, jelentősen növelte a bilifogyasztást, hiszen odalóghat a kezük a korifeusoknak, ez pedig jótékony hatással van a hazai biliiparra, összeségében pedig a költségvetésre, továbbá a minisztérium másik bolygóra költözött, és ott kérdezgeti az embereket. No meg persze azt gondoljuk, hogy a felmérések mindig azt igazolják, amit szeretnénk, a valóság meg egy másik dolog, ez ugyebár a Draskovics-szindróma.)

Másnap reggel megpróbáltunk feliszkolni fizetés nélkül a buszra, a sofőr ugyan maradi módon ragaszkodott volna valami 600 Ft-os viteldíj leróvásához, mi azonban éleselméjű tanulékonysággal rámutattunk: egy peták többletköltség nem merül fel, ha mi is a busszal utazunk, mivel az akár velünk, akár nélkülünk ugyanakkora költségen, időtartam alatt, ugyanazon a vonalon járja be megszokott útját. Nem fizetünk tehát. A sofőr azonban valami újfasiszta antiszemita volt, nem engedett utazni. Az áramszolgáltató számláját felszabadult vigyorral dobtuk a cserépkályhába, az a nyíves elektromosság már nélkülünk is megtermeltetett, többletköltség nem merül fel, akár mi használjuk el, akár más, akár elveszik a vezetékek és kondenzátorok szövevényes ellenállása miatt. A szélsőjobb a szerelők közé is befészkelte magát, az árpádsávos kezek lekapcsolták az órát. A vasutat nem tudtuk kipróbálni, mivel Jani megszüntette, bár tény, a megszüntetés többletköltséggel nem járt, igaz nyereséggel sem. Mivel jelenleg a kórházat árulják, így ott sem próbálkoztunk, bár tény, hogy vizítdíj automata elkerülése egy fityingébe nem került volna senkinek. Az oktatással még várnunk kell, amíg a gyerekek elérik az iskoláskort. Illetve nem tudni, mivel az iskola vélhetően addigra megszűnik, hacsak nem sikerül palóc, hun vagy magyar nemzetiségi iskolává alakítani, ebben az esetben ugyanis az állam előtt ugyanazon jogokat élvezhetnék a gyerekek, mint azok, akiknek a szülei (szemben velünk) rendelkeznek ugyan saját ingatlantulajdonnal, de nincs módjuk wc-t ásni a kertben, annyira leköti minden idejüket a hátrányos helyzetük. Mivel az MTA nyelvi szakértői (ehe!) a fizikai kutatásokba ártva magukat megállapították, hogy a hunok eltüntek, a gyerekek vélhetően egyházi iskolába fognak járni (hacsak nem sikerül bánya felvásárlással, azok veszélyes hulladékkal való teletömésével, bezárásával, majd nyom nélküli eltünéssel foglalkozó német cégekbe bevásárolni és megtollasodni, mint némely kormányfőknek, mert akkor jöhetnek a magániskolák), az állami iskolák felszámolása, ellehetetlenítése, színvonaluk lerombolása miatt. (Egyébként az integráció a rasszizmus legbrutálisabb formája, amely asszimilálni akar egy népcsoportot, mindezt úgy, mintha valójában meg akarná őrizni azt. Érdekes módon az érintetteknek eszük ágában sincs bármiféle integráció, viszont egyre durvább ellenállást eredményez körükben, és ez már nem, hogy az integrációt, de egyenesen a békés egymás mellett élést is lehetetlenné teszi. Ez a helyzet egyértelműen a hazai kisebbség-ellenes, mélyen rasszista politikai körök, így például az SzDSz - továbbá tradicionálisan az MSzP és jogelődjei - számlájára írható. És az megvan, hogy az SzDSz beterjesztett egy numerus classus numerus clausus törvényt (amit tévesen zsidó-törvénynek hívnak, de erről majd máskor), amely női kvótát határozna meg a képviseleti rendszerben?)

Ha valaki azt gondolná, hogy politikusaink hülyeségeket beszélnek és csinálnak, ráadásul a mi kárunkra, kétségkívül igaza lenne, bár mi a ténykedésüket a maguk abszurd módján, de humorosnak találjuk, szem előtt tartva persze, hogy az Irigy Hónaljmirigy, Sas József, a Rádiókabaré, a Szeszélyes, Gálvölgyi és tsaik együtt, összeszorított foggal sem tudnak kiizzadni poént magukból lassan két évtizede, a "hivatásos" humoristák szánalmasságához képest a Parlament és a kormány valóban, és kétségbeejtően nevetséges. Az ösztönös humor mellett azonban - valljuk meg őszintén - veszélyesek és károsak, ráadásul vagy ostobák, vagy rosszindulatúak, nehéz eldönteni, melyikkel járunk rosszabbul. Közben pedig a mi pénzünkön tenyérbemászó reklámkampányt folytatnak, hogy ti. MI legyünk korrektek, adózzunk, számlázzunk rendesen, jelentsük be munkavállalóinkat, jövedelmünket, legyünk tisztességesek és jogkövetők. Politológusaink, történészeink, szakértőink pedig nem értik, miért is csalunk, miért is vagyunk korruptak, kicsiben és nagyban egyaránt.

Tényleg, miért is? Vagy inkább, tényleg, miért is nem értik?

Ez az ország a XVI. század eleje óta idegen megszállás alatt áll, gyakorlatilag értékelhető kihagyás nélkül, mind a mai napig. Ha pedig szigorúan vizsgáljuk azt a jog-, és hagyománysértő tevékenységet, amelyet Gecső (Géza), de még inkább Vajk (István) folytatott (indított el), akkor bizony több, mint ezer éve (vö.: turáni átok). Az itt élők egyetlen esélye a túlélésre az speciális passzív ellenállás (Deák nem feltalálja, inkább meglovagolja ezt a hagyományt), amely egyfajta kettős országot teremtett, amelynek felső, vagy külső, úgymond marketing szintjén (senki által be nem tartott, de hivatalosan bigottan követett) szabályok és törvények, etika és erkölcs, adók és vámok, jogok és kötelezettségek vannak, a belső azonban teljesen más világ. Van egy mondás: úgy csinál mintha dolgozna, amiért úgy csinálnak, mintha fizetnének. Károly Róbert az állami bevételek kontrollálhatatlansága miatt egyszerűbbnek látta új adót bevezetni, ez lett a kapuadó (adó minden olyan kapu után, amin befér egy megrakott szénás szekér). Mátyás már füstadót (füstpénzt) vezetett be, mert eleink bizony kibújva az adófizetés alól, egész falvakat építettek egy kapu mögé, így csökkentve (kreatívan) az adóterheket. De hiszen így kellett elbújniuk vagyonukkal, életükkel, (magyar) nyelvükkel, (ősi) írásukkal, (keresztény de nem katolikus) vallásukkal együtt a Vajkot támogató idegen (német) hóhérok elől. Egy idegen, kegyetlen és műveletlen egyház nevében elvették terményeiket, hitüket, erkölcseiket, írásukat betiltották, elégették, leányaikat, feleségeiket az elmaradott, durva kőkori szokásokat valló nyugati (germán) mintát utánzó új uraik megerőszakolták, elrabolták (az első éjszaka joga). Vajk zsoldosai egész falvakat zártak körül és égettek el házaival, barmaival, embereivel együtt, mert nem hódoltak meg a trónbitorló és véres egyháza előtt. A túléléshez alakoskodni, hazudni kellett, kapcsolatokra volt szükség, és bizony évszázadok alatt kialakult ez az életforma. A mindenki által korruptnak tartott politikusok nagy garral harcot hirdetnek a korrupció ellen, és ezt a harcot mindenki egy emberként támogatja. A korrupció azonban nem szűnik meg. Miért is szünne? Ahogy a túléléshez az kell, hogy fennhangon harcoljunk a korrupció ellen, ugyanúgy kell, hogy korrumpáljunk és korrumpáljanak. Ahogy fennhangon tiltakoztunk a kommunisták üldöztetése ellen a gyarmati országokban az 50-es években, és felajánlottuk 140 meg 200 %-okat, hogy segítsünk rajtuk, éppúgy harcolunk minden létező vagy kitalált cél érdekében. De ahogy nem érdekelt minket a gyarmati országok sorsa, és a 200 % a valóságban nem érte el az 50-et sem, ugyanúgy nem nő a foglalkoztatottság, nem javul az adómorál manapság, akárhogy is küzdünk érette. Ez az életmód 1000 éve tart minket életben, emiatt nem tűntünk el a süllyesztőben, ezért nem tudtak soha asszimilálni, megsemmisíteni, elsöpörni sem az idegenek, sem saját uraink. Ezt a viselkedést csak legradikálisabb és - tetszik, vagy nem - legnacionalistább célok érdekében váltotta fel az összefogás, mint a forradalmak (1848, 1703, stb.). És ez az oka a mostani - látszólagos - közönynek is, bármennyire is próbálná magát bárki más hitbe ringatni, a hatalom hatalma éppúgy virtuális, mint az ország bármilyen javuló gazdasági mutatója, a globális gazdaság közgazdasági tézisei, stb. Mindenki tudja, hogy a vezető politikai szervezetek, gazdasági csoportok, mind nálunk, mind a világon hazugok és hazudnak.

Na szóval akkor, ezek után, mit is jelent pontosan, ha a kormány, a parlament, a Mazsihisz, az OCÖ, stb. szerint a legnagyobb probléma például a Magyar Gárda?

Mert ugye, többletköltséget nem jelent.