Megélhetési képviselőjelöltek

Fárasztó jog

Ismét az a helyzet állt elő, hogy a választási kampányba belelovallt "közélet" és média oly mértékben kezdte okádni személyes terünkbe a marhaságokat (copy by Antall József), hogy lányos zavarunkban azt sem tudtuk, hová kapjunk. Mitöbb kacérkodtunk a máskülönben józan gondolattal, miszerint hallgassunk az egész felől, foglalkozzunk a mindennapok szépségeivel, ejtsünk meg kirándulásokat a lassacskán tavaszi hegyen-völgyön-erdőben, főzzünk egy jó adag áldost, adjuk át magunkat cseperedő lányunk nyújtotta önfeledt szórakozásnak, fordítgassunk a laptopunkra gentoo-t (mivel az albacomp csak virtuális értsd: csapnivalóan nem működő "support"-ot tart fenn, amivel immáron negyedik hónapja nem tudunk előrelépni), és így tovább. Végül azonban úgy döntöttünk, közeledik az urnázás pillanata, és szokás szerint degenerált néptársaink olyan nagy számban sertepertélnek köztünk, hogy muszáj néhány hasznos tanáccsal szolgálni (legalább nekünk, ha már a képviselőjelölteknek eszük ágában sincs a köz szolgálata), hogyan kerülhetjük el a szellemi korlátoltság elhatalmasodását és őrizhetjük meg tiszta lelkiismeretünk morzsáit.

A fentieken kívül persze az is közrejátszik, hogy mélységes érdektelenséggel fordultunk a választás felé, továbbá kezünkre játszott: a pénzünkön a hülyítésünkkel elfoglalt pártvezérek, önjelölt gazdasági, jogi, stb. szakértők az utolsó pillanatig próbáltak minket szórakoztatni művérre menő műbalhékkal, lásd kormányfőjelöltek csatája, és effélék. A témában mázsaszám megjelent elemzés, publicisztika és állásfoglalás közül 1 azaz egyetlen egy (!) volt, amely - szemben a pártok programjaival, és képviselőik állításaival - a tényeken, a valóságon és a realitáson alapult, ez pedig Bede Márton munkája: Nagyon-nagyon örülök a szabad választás lehetőségének, de pont most kell új cipőt vennem, este meg meccs van. Akár itt meg is állhatnánk, hiszen felvetésével, miszerint aki a 2006-os országgyűlési választásokon szavaz, bárkire szavaz, valójában arról írja alá a papírt, hogy magasról szarik az országa jövőjére, teljes mértékben, és mélységesen egyetértünk. Mindazok akik, akár bármely politikai "erő" mellett vagy ellenében érvényes szavazatot adnak le, olyan mértékben éretlen és ostoba emberként viselkednek, hogy megmagyarázhatatlanná válik, miért van szavazójoguk - ezzel pedig az egész, ún. demokratikus intézményrendszer válik értelmetlenné, omlik össze, egy önrendelkezésre képtelenek rendelkezési jogán alapuló tákolmány sem demokratikus, sem rendszer jelzőt nem aggathat magára, valójában a káosz, a hazugság, az erkölcstelenség, a kegyetlenség, és a tolvajlás paradicsoma.

Mintahogy a mi kis polgári demokráciánk (sőt legyünk engedékenyek, az ún. fejlett világbéli összes) az is.

Egy tisztességes, értelmes, emocionális és intelligens ember nem megy el szavazni - ez a rideg tény. (Esetleges alternatívaként néhányukban felmerül az érvénytelenül szavazás lehetősége, mi azonban azzal sem értünk egyet. A magyar demokrácia impotenciája ti. nem kizárólag a pártok és politikusok, gazdasági vezetők és elméleti korifeusok imponteciájának és rosszindulatának eredménye, az egész demokratikus intézményrendszer úgy rossz, ahogy van - azoknak, akik pedig üvöltve skandálják: Lehet, de nem találtak ki még ki jobbat! azt üzenjük hasonlóan mélységes szakmai alapossággal, hogy fusson ki a félszemük. Ez a hazug, álszent, ráadásul jogilag megalapozatlan demokrácia teszi lehetővé a nemes egyszerűséggel köztörvényes bűnözőknek minősülő miniszterelnökök és jelöltek, képviselők és politikusok, gazdasági és társadalmi okostojások működését és uralmát - nem pedig az Úr rendelése. Az aki érvénytelenül ugyan, de szavaz, bár elhiteti magával, hogy szűkre nyírbált eszközeivel szembeszáll a plakátokról és reklámokról vigyorgó senkiháziak hadával, szavazata azonban mégiscsak azt a rendszert támogatja, amely ezeket újból és újból kihordja - mert másra nem képes ez a rendszer. Hiszen nem véletlenül olyan, amilyen: kopogtató-cédulás, pártlistás, vissza nem hivhatós, közvetlenül államfő nem választós, stb.)

A magyar jogrendszer mint felépítmény, már alapjaiban is jogtalan. A magyar alkotmány a negyvenes évek vége óta jogfolytonos, pontosabban jogtalanság-folytonos, egy alkotmányt népszavazással, de legalábbis nemzetgyűléssel fogadnak el, egy általános és mindenre kiterjedő nemzeti konszenzus eredménye, a demokráciánk az elmúlt 16 évben képtelen volt még egy alkotmányozási folyamat elindítására is. Amilyen az alkotmány, olyan lesz a ráépülő jogrendszer, amilyen a jogrendszer, olyanok lesznek a jogászok, amilyenek a jogászok, olyan lesz az alkotmány. A választási szakértőink (ugyan örökítsük meg egyikük címkórságos nevét: Tóth Zoltán, a Választási Szakértők Közép- és Kelet-európai Egyesületének főtitkára) olyan marhaságokat hordanak össze (nem ám otthon, 5 sör után, tusolás közben a rózsába duruzsolva, dehogy! az index.hu hasábjain, de még inkább az MTI-nek, még az is lehet, hogy teljesen józanon), hogy a Magyar Kétfarkú Kutya Párt becsapja az állampolgárokat: "a közjogi intézményrendszer tekintélyét rombolni erkölcstelen és demokráciaellenes magatartás, és ezt teszi, aki úgy kezd ajánlószelvényeket gyűjteni, hogy nem is akar indulni az országgyűlési választáson (...) sportszerűtlen és erkölcstelen, ha valaki úgy vesz részt a kampányban, hogy közben nem résztvevője a választási eljárásnak (...) nyilvánvaló, hogy becsapják az állampolgárokat, hiszen ha nincsenek bejegyezve, nem is indulhatnak a választáson és ezt legjobban nekik kell tudniuk. Ez az állampolgárok átverése.". Kizavarhatnánk inkább a szakértő urat, ásson krumplit, vagy töltsön homokzsákot a gáton, de tán ott is csak kárt okozna - hát ilyeneknek van szavazójoga, ezek a mi szakértőink! Hát miért lennének jobbak azok a szegény sportszerű, erkölcsös, az állampolgárok becsapásának már a gondolatára is 7 napos kólikával ágynak dőlő politikusaink?

Anno Antall József - aki miután mélységes közutálattól örvendve miniszterelnökként távozott el, immáron pedig a legújabbkori magyar demokrácia hősévé nőtte ki magát, akárcsak Kun Béla a Tanácsköztársaság héroszává - Havas Henrik-i nyegleséggel vágta a képünkbe: "Tetszettek volna forradalmat csinálni!" - mi pedig azon gondolkodtunk akkor, hogy Bucó szavait reformálva díszítettük volna tán politikusokkal (így a mindenkori kormányfővel) a körút menti fákat, ezt akarja jelenteni a szuicid kirohanás? Mára úgy tűnik, mélységesen igaz az (ön)cinikus kijelentés. Végigmorzsolhatnánk kik is azok a hiteles személyek, akik semmilyen bűncselekménytől nem riadnak vissza, csak, hogy szolgálhassanak minket (Talán a közgazdasági szakember Ferenc, aki éppen abból a jeles gárdából való, amely az előző rendszer második és harmadik vonalbeli nacsalnyikjaként személyesen felelős az ország gazdasági tönkretételéért, hiszen ők azok, akik a gyakorlatban döntöttek a hitelek felvételéről, felhasznásáról, és az állami vagyon az ő kezükhöz tapadva mentődik át a "szabadságba" - íme ilyen összelopkodott milliárdokból lesz valaki kiváló nagyvállalkozó, mértékadó szakember -, vagy Viktor, aki a szélsőjobbtól (liberalizmus) a szélsőbal felé (szociális-konzervativizmus) áttáncolva összekapkodott magának szőlőt, bányát, és mi jó falat, egyúttal megtéve, támogatva, azokat a lépéseket, amelyek a nemzeti kiegyezéshez vezettek - értsd mit loptatok a tietek, ha mit lopunk, a mienk -, Ibolya, Gábor, és így tovább?), de mindnyájan ismerjük őket, évek, évtizedek óta ülnek a nyakunkon, az aktuális Egyedül Üdvözítő Tan letéteményeseként élősködnek rajtunk, és pusztítanak el száz és ezer számra embereket a mi nevünkben, a mi pénzünkön (gondoljunk csak arra párszázezer iraki nőre és gyermekre, az SzDSz iraki Kovács Pistijeinek fehér-foszforral szétmaratott hullái, a fallujah-i utcán rohadó gyerek-tetemek szaga talán eszetekbe jut álmotokban? hiszen megszavaztátok... - ugyan dehogy jut! nem is emlékeztek rá, haja szála nem görbült miatta senkinek, ti jóízűen vacsoráztok Norbi egészséges ételeiből, és vízisízni jártok a tengerre). Nézzünk meg inkább néhány sarkalatos pontot abból a minden realitást és tényt nélkülöző handabandából, amire a mi pénzünket a mi jelöljeink költik.

Ott van rögvest az egészségügy: az egészségügybe több pénz kell, keveset költenek rá, verseny kell, stb. Marhaság ez, feleim! Az egészségügyben elegendő pénz van, még sok is, a verseny szót pedig el kellene már végre felejteni, vagy hagyni, hogy csak csapott homlokú marketing menedzserek motyoghassák a dugóban állva; nem verseny kell, hanem együttműködés! A piaci verseny humbug (talán van még klasszikus piac, lehet alkudozni valahol is? leszámítva ezt a néhány idős nénit és bácsit, aki menne már az utolsó busszal hazafelé, hát azt a kiscsomó retket odaadja egy huszasért, tudja mit, mellé adom az almát, csak vigye el!), együtt jár a birkatojást szállító húsvéti nyuszival, mit ad Isten, az MDF is ezzel etet bennünket (ha nem az egészségügyben, akkor másutt), pedig szerinte nem vagyunk dedósok. Talán a magánpraxist folytató orvosok nem hagynak ott bennünket a próbatöméssel a szánkban, hogy elmenjenek síelní, úgyhogy a borzalmas fájdalomtól mégiscsak az "Sztk" ment meg - mert a többi maszek hozzá sem mer nyúlni a félisten félbehagyott félmunkájához? Talán nem ugyanaz az orvos dicsekedhet sikeres magánpraxissal, aki úgy írja fel az "Sztk" rendelésen a magzatelhajtó mellékhatással bíró gyógyszert, hogy bele sem néz a páciens kórlapjába, de még be sem hívja? (Pedig kiszúrná a szemét a gömbölyödő pocak!) Talán nem a csilli-villi kórházban feketedik el a lába a vérmérgezéstől a pár nappal korábban szülő anyának? Az egészségügy problémája nem a pénz, hanem valami egészen más, szerencsére a témában egy kiváló írást találunk az ÉS hasábjain, úgyhogy minden további indoklás helyett fogadjuk el, azért beszélnek csak a jelöltek az egészségügyről, hogy átverjenek bennünket.

Vagy az autópálya? Ami 4+2 sávon hordja az ipart, mint a mesében. Biztosan bennünk van a hiba, de egy szót sem értünk az egészből. Miért az állam építi az autópályákat? És ha nem az állam építi, akkor miért ő fizeti? Ha egy plázát építenek, azt nem az állam garantálja, egy autópályát miért? Az autópálya üzlet, és nem létszükséglet, nem annak van szüksége rá, aki be akar térni hozzánk, hanem aki át akar száguldani rajtunk. Építsen autópályát, aki akar, építse, amiből akarja, tartsa fenn, ahogy akarja, és fizessen bérleti díjat a helyért, adót az átmenő forgalomból származó bevétele után, és így tovább. Ebből a pénzből pedig a közút hálózatot és a tömegközlekedést kell az államnak gatyába rázni (és a bicikliút hálózatot!), mert akármit is hadovál szakértő Ferenc, nem az autópálya, hanem a közút, a vasút, és társaik, amik jegyben járnak az iparral. Az átmenő forgalmat inkább tessék megadóztatni (de persze még az átmenő ipari és kereskedelmi forgalom sem autópályán jár ám, mert nem tudja bekalkulálni a pályadíjat, a romos állapotú közutakon parázgatunk a külföldi kamionosoktól - ahelyett, hogy súlyos adókkal kényszerítenénk őket a pályákra, vagy még inkább a vasútra). Autópályára a miniszterelnök-jelöljeinknek van szüksége, hogy leszáguldozhassanak a kampánygyűléseikre a szmogból.

Vagy a gépjármű támogatás? Viktor a szénhidrogénes autókra adna családi kedvezményt (oda a regisztrációs adó), ahelyett, hogy az alternatív üzemű (sőt megengedem: a növényi olaj üzemű) gépkocsikat támogatná az állam, a tömegközlekedést állítaná elektromos, hidrogéncellás járművekre. De nem, az autókkal való operálás csak azt a célt szolgálja, hogy átverjenek minket.

Vagy az energia? Van egy Kovács Lászlónk, aki hülyeségeket hord össze az alternatív energiaforrások költségességéről, a tervezési problémákról, minket meg néha paráztatnak, hogy az oroszok elzárják a csapokat (érdekes, ha Irán parázik ettől, az háborús indok). Feleim, megírtuk már mi is itt párszor, a minisztériumban idestova ott van 30 éve (!) a mérnökök által kidolgozott aprólékos, részletes szakmai koncepció a hazai energiaellátás (és exportra termelés) átalakításáról, felhasználva a hővíz, szél és napenergiában szunnyadó lehetőségeket. 16 év alatt ha talán 10, többnyire magán vagy közösségi kezdeményezésre készült szélkereket emeltünk, ennyire tellett a szakértői kormányoktól (tőlük aztán nem, foglalkoznak is ők azzal), talán csak nem megéri fenntartani a jelen állapotokat a mindenféle szakértő részesedések, és kamatpiaci hozamok miatt?

Az oktatás? Az MDF (és FIDESZ) szerint teljes csőd, az SZDSZ tönkreteszi a közoktatást. Ami persze nincs igazság nélkül való, az SZDSZ tönkreteszi (tönkretette) a közoktatást, de nem ám egyedül, ez bizony Európai Uniós direktíva, nagy közös elhatározás, nem maszek kezdeményezés. Talán az MDF és a FIDESZ nem menetelt a SZDSZ-szel és az MSZP-vel egysorban, nem hozsannázott és hozsannázik a csatlakozás miatt, nem arra költötte el az adóforintjainkat, hogy meggyőzzön minket, az EU-ra kell szavaznunk, különben jönnek a kommunisták, fasiszták, terroristák, antiszemiták? Bizony feleim, ti, mind együtt, mélységes egyetértésben, közös vadászatokon, és squash-olásokon vidáman eltréfálkozva teszitek tönkre az oktatást, engedelmeskedve a brüsszeli nagytestvérnek - de hiszen ez már a véretekben van. Egymilló Forintos kakaó-ellenes számítógépek, több milliárd Forint elköltve (de sokkal inkább ellopva) az iskolai informatikára (és még Linuxot sem látnak ennyiért a gyerekek, ha egyáltalan működik valahogy az iskolánkénti 3 milliós hálózat), elszórva a pénz a SulinetExpressz programra, és talán előbbre jutottunk informatika, internet használat terén? Nem-nem Gábor, akármit hadoválsz a lendületes fejlődésről, erről mi többet tudunk: elvertétek, elszórtátok a pénzt, ti éppúgy, mint a többiek.

Ferenc szerint a TB-csökkenéstől még nem lesz szükség több tanárra. Így van. Nem a TB-csökkenéstől, hanem csakúgy magától lenne szükség, ehelyett bezárjátok az iskolákat, kistérségi együttműködés címén szörnyeket hoztok létre, használhatatlan tankönyveket, tanmeneteket, tanrendeket erőltettek, szembeállítjátok a tanárokat a társadalom többi részével, és folytathatnám. Ahelyett, hogy örülnétek, hogy lehetőség van 10-15 fős osztályokban hatékonyabban foglalkozni a tanulókkal, bezárjátok ezeket, vagy az önkormányzatoknak dobjátok, no persze, ott is a ti embereitek ülnek, ők miért tennék másképp? A pedagógusok pedig lassanként kihalnak, maradnak a tanárok, akik bizony már nem értelmiségiek, nem a szellem emberei, ott már nem a hivatás, hanem a szakma, a megélhetés diktál, ilyeneket préseltek ki a piaci verseny orientált, kreditrendszerrel cizellált felsőoktatásból. Bizony Ferenc, hazudozol te is, akárcsak a vetélytársaid.

És azt talán tudja valaki, hogy mennyi is az államadósság? Nem a nettó ám, és nem az, amiből kreatív bank-, pénzügyi- és gazdasági szakemberek mindenféléket jobbra és balra, keresztül és kasul könyvelgetnek, de nem ám! A bruttó, amit vissza kéne fizetni, kőkeményen, és nem azoknak, akik aláírták, és felvették, mégcsak nem is azoknak, akik élvezték az áldásait, hanem ennek a pár milliónak, aki itt kóvályog az urna körül. Mélységes csend van az ügyben, amit tudunk az az, hogy 1973 és 1989 között nettó 1 milliárd dollár körüli hitelt vett fel az ország, amely 1992-ben bruttó 20 milliárd (nem elírás!) tartozást jelentett (kamatos kamat, és átsorolások). Számításaink, és szándékosan összekuszált információkból kihámozhatóan most körülbelül bruttó 100 milliárd lehet a teljes államadósság (beleértve a magánadósság formájában a magángazdaságba áthárított, de végső soron állami garanciával fedezett hitelt éppúgy, mint a kötvény kibocsátással járó kötelezettségeket, és még számtalan formáját az eladósodásnak). Ha valaki nem hiszi, íme cáfolja meg, és persze hitelt érdemlő módon, az adósság mértékéről pártjaink mélységesen hallgatnak, ez pedig erősíti számítasaink hitelességét, sőt félő, hogy alá is becsültük az összeget. És azt tudja valaki, hogy mennyit vettünk fel 1989 óta, hol is lehet a felvett összeg, mire ment el, mit hozott, és ki élvezi a hasznát? Hát nézzünk csak körül, egy részükkel kiplakátozták a lakóhelyeinket, a postaládákon, televíziókon keresztül a családunk körébe nyújták mancsukat, vitába, veszekedésbe kényszerítenek minket, mi pedig magunkat győzködjük, rossz ez így, de ezért vagy azért, jobb lojálisnak lenni.

Vagy talán tudjátok, mennyi lehet az infláció? A GKI szerint január hónapban meghaladta egy picit a vártat, de összeségében 3 % fölé nem megy. Mi viszont látjuk, hogy ez nem így van, januárban csökkent az ÁFA 5 %-al, ennek ellenére az árak nőttek a GKI szerint decemberről januárra vagy 0.25 %-ot, ez pedig összeségében majdnem 4.5 %-os infláció egyetlen hónap alatt. Igaz ugyan, hogy ez elsősorban az élelmiszerekre, és effélékre volt jellemző (tehát a hosszú távon nem raktározható árukra), márciusban azonban már elkezdtek növekedni a tartós fogyasztási cikkek árai is (hiszen kifogyogatott a tavalyi áron - 25 %-os ÁFA-val - szerzett készlet). Nem volt ilyen magas az infláció a 40-es évek vége óta, mégis dicshimnuszokat hallunk a gazdaságról (ej, megint rázzák a csengőt: beleszámolta az ÁFA-t, a GKI nettó árat számol! - ugyan kérem, és melyik az a nettó ár? a gyártóé, valamelyik szállítóé, a terjesztőé, a raktáré, a nagykereskedelmi, a viszonteladói, a kiskereskedelmi vagy végfelhasználói ár? Hiszen a végfelhasználó vissza sem kapja az ÁFA-t, neki minden ár bruttó, aki pedig visszaigényelheti - ha ugyan visszakapja - az talán nem kalkulálja bele a saját hasznába, hiszen miért és miből előlegezné azt meg az államnak? Tetszettek volna megmutatni az a biztos pontot a transzakciókban, ahol megfoghatjuk a nettó ár grabancát, addig ez bizony csak humbug).

Vagy talán a családtámogatások indítanák meg szívünket bármely fél iránt? Egy egy-gyermekes GYED-en lévő anyuka a duplájára emelt családi pótlék (kb. 10 ezer Forint immár), és néhány kedvezmény megszűnése, továbbá az adózási kondíciók rendes évi változása miatt éppen 10 ezer Forinttal kap kevesebbet(!), mint tavaly. Hát szaporodjatok, és sokasodjatok feleim, fogy a magyar, ebből a mínusz tíz kilóból ugyan pont ki lehetne fizetni a terhesgondozáshoz szükséges csúszópénzt, de oda se neki, bírjuk, a lényeg, hogy a kisebbik rossz legyen, elvégre dobhattak volna ránk egy kis fehér foszfort is, akkor meg se gyerek, se családi pótlék.

Folytathatnánk a végtelenségig, de minek, mindnyájan itt élünk, és ha éppen nem hülyítenek meg minket a választási bohóckodásukkal (vajon milyet röhöghet borozgatás közben Feri és Viktor, Ibolya és Gábor, na meg persze valahány név a naptárban, ha összefutnak a teniszpályán), nem az X-lábú Győzike, és fahangú Megasztárok sütik ki a szürkeállományunkat, akkor pontosan tudjuk, miről van szó, a saját bőrünkön érezzük, gyerekeink arcán látjuk viszont.

Most tehát erősnek kell lennünk, és sétálni egy nagyot a napsütésben, inni egy jó pohár bort, olvasni egy jó könyvet, berakni egy Vad Kati videót, és pajzánkodni a párunkkal, tenni bármit, ami csak jól esik, csak a szavazóhelyiségeket kerülni messzire - semmi esetre se menjünk el választani! Se most, se pár hét múlva. Ha pedig leküzdhetetlen vágyat érzünk, hogy urna közelébe kerüljünk, látogassuk meg halottainkat, és idézzük fel őket emlékezetünkben.

Ha az Úr is megsegít, jelöltjeinkre hamarosan emlékezni sem fogunk.