Körkép

Malackfarok a szájba

Év vége van, sőt mindjárt év eleje, ilyenkor szokás összegezni, meg effélék (állítólag még a szinglik is mérleget vonnak, vagy mi). Úgyhogy próbálkozunk mi is ilyesmivel, a magunk szerény és rosszmájú eszközeivel, no és persze teljesen önkényesen kiemelve ezt, elhallgatva azt, ahogy a kódlapunkon kifér. Akinek nem tetszik írjon a fórumba, akinek igen, az is. Persze sok értelme egyiknek sincs, a 2004-es év már megtörtént, úgyhogy nyugodtan azt hazudhat róla mindenki, amit akar.

Hát a vége például sűrű lett.

Ugy egyfelől ott volt a cunami, ami miatt izgultunk, a luxus-szállodák többek közt magyar vendégeit úgy vitte el a víz, mint macskát szarni, sajnálatos módon rajtuk kívül még vagy 100 ezer, cseppet sem turista, és cseppet sem luxusban élőt is. Mi mindenesetre nem annyira értük idegeskedtünk, mint inkább azokért, akiknek annyira nincs anyagi problémájuk, hogy Ceylonba járnak mint égen a csillagos szállókba telelgetni, ahelyett, hogy ez alapján egyértelmű társadalmi haszontalanságukat néha pénzük hasznos felajánlásával (lásd: iszlám) ellensúlyoznák. No, most kibontakozott a mentsük meg a gazdagokat mozgalom, gyanítom, hogy öregségi nyugdíjasok küldték el szilveszteri kispénzüket, a cunami sújtotta üdülők megmentéséért. Aztán persze a sajtó még megpendítette, hogy akár 3-4 órával korábban még előre is lehetett volna jelezni a katasztrófát, vajon ki a felelős, hogy mégse, én meg azt gondolom, a helyi üdülő populáció feltételezhető IQ-jának számításbavételével az előrejelzés nem másfél százezer, hanem akár félmillió ember halálát is jelentette volna, akik a pánik és az alulfejlett emócionális érzék okán egymást tiporták volna halálra, még mielőtt a szökőár odaér. Ugyanakkor a "sztárok" hősiessége ismét megmutatkozott, Cicciolina és fia megmenekült jól, akárcsak Helmut Kohl és helikoptere, Petra Nemcova (a mög ki?) törött vállal vállalta be a borzalmat, így még sem lettünk szegényebbek a nagyon-nagyon fontos-hasznos szupermodellek egy példányával sem. Jet Li pedig megmentette a kislányát. Utóbbit át tudom érezni, én magam is mentettem meg idén a kislányomat az egri Markhót Ferenc Kórház és Rendelőintézet szakmai és emberi korcs orvosától, aki egyértelmű és cáfolhatatlan hanyagsággal el akarta őt pusztítani (ezúton is üzenem neki, ha magára ismer, ha nem, hogy lofat a seggébe, és ennél többet is kívánok tenni szakmai előmeneteléért mittomén a wc-pucolás terén).

Aztán ott van Ukrajna, ahol megint eljátszásra kerül a "demokratikus mozgalom" nevű ripacskodás, ez már nálunk is meg volt többször, még a rendszerváltást követően is, gondoljunk csak teszem azt a Demokratikus Chartara, amelynek szóvivője pont az a Bródy János volt, aki a 80-as évek elején, mint a zenész szakszervezet (?) elnöke javasolta ellehetetlenítésre az URH zenekart, mint ifjúságra és rendszerre káros képződményt. No persze, az URH-ból (is) nőtt ki MindigVeszteségesSzigetFesztivál-AzSeNormálisAkiElhisziEzt-HolottSikaKaszaLécEzAJavából Müller Péter Sziámi Tao ÉsValahányNévANaptárban, szóval csalánba nem üt a ménkű. Ukrajna, amelynek népe a Kissinger-háromszög elvét követve "közelebb Oroszországhoz és az EU-hoz, mint azok egymáshoz" pártján állna, szépen belepottyant a világgazdasági válság miatt működő globális kavarásba, amelyben minden nagy- és kishatalom kivenné a részét, a teljesen elmebeteg, hazug és rosszindulatú média hathatós támogatásával. A kölcsönös csalásoktól és hazudozásoktól hemzsegő választási kampányt hasonló választás követte, majd kitört a műbalhé. A külföldi sajtó teljesen légből kapott eredményeket és felméréseket közöl, a megfigyelők természetesen csóválják a fejüket (mondjuk az USA-ban is ezt tették, aztán ki nem szarta le), gyaníthatóan a sajtótermékek még életükben nem küldtek Ukrajnába tudósítót, vagy ha igen, az nem beszél szláv nyelveket. A Juscsenkot (vagy inkább egymást) "támogató" tüntetők 25 hrivnyát kaptak naponta, ami több pénz, mint a 600 hrivnyás átlag fizetés (1 UAH kb. 34 Ft), plusz meleg étel, és fél liter vodka. Ki is tartottak a demokrácia védelmében, Janukovics ellenében, és a "vizecske" hatására ugyebár.

Valószínűleg a "választások" addig ismétlődnek, míg az EU-konform hiearchia uralomra nem kerül (lásd még Norvégia addig szavaz az EU-csatlakozásról, amíg igen nem lesz, érdekes, hogy az igenes országokban nem ismételgetik a dolgot, hátha valaki kilépne), szóval Ukrajnára is lehet (ortodox) keresztet vetni.

Bár az Index felmérte, hogy nem omlik össze a világgazdaság (http://index.hu/gazdasag/vilag/valsag041229/), de ez természetes éppoly bugyutaság, mint a legtöbb felmérése a magát legolvasottabbnak tartott internetes bulvárlapnak, függetlenül attól, hogy a legcsekélyebb mértékben sem megbízható kútfők véleményére és számításaira alapozza derűlátó véleményét. (Mondjuk szólhatnánk a bandának, hogy háború van, meg hadigazdálkodás, úgyhogy nem csak fog, ellenben már össze is omlott a világgazdaság, de tulajdonképpen kit érdekel, hogy mit fejtegetnek?) A jelenség nem új, ha példának okáért módunk van forgatni a 20-as évek "mértékadó" amerikai, vagy a 40-es évek elejének hazai sajtótermékeit, hasonlóan optimista baromságokat olvashatunk, már ha van ilyen irányú perverziónk. A valóság meg, hogy a bruttó államadósság messze túl a 100 milliárd gyengülő dolláron, a lakossági és magánadósság exponenciálisan növekszik, de, hogy ne maradjunk itthon, az USA bruttó államadóssága sem volt még soha ilyen magas. Persze az utóbbi mondatrész csalóka, olybá tűnik, mintha az államadósság néha csökkenne, de erről szó nincs, az mindig csak növekszik (érdemes lenne olvasgatni az MNB Műhelytanulmányait, ha nem lennének olyan unalmasak :-) ).

Volt azután itthon paprika-botrány, amikor is néhány magyar őrölt paprika gyártó nemhogy dél-amerikai paprikával, de egyenesen dél-amerikai gombával ütötte fel a pirosat. A leggázabb ebben még sem ez, hanem, hogy egyetlen haza médium (a szaktárcákról, stb. már nem is szólok) nem vetette fel, hogy bizony nincs közös dél-amerikai-magyar határ, szóval ez valahol máshol jött be az EU-ba. Ugyebár az EU-n belül úri becsületszó rendszer van, nem minőségellenőrzés, a spanyol és holland testvérek átvették jól, és elvileg le is ellenőrizték, mi meg kiben bízzunk, hanem az európaiakban, erre a történelem is kötelez ugyebár. Aztán meg visszaszóltak, mikor visszaért hozzájuk, hogy jé, ez gombás! De ez persze összefügg az idei év, magyar történelmi szempontból legnagyobb katasztrófájával, az EU-s csatlakozással. Cukrászdánk ugyan még nincs Bécsben, de gombás paprikánk már van Amszterdamból. De legalább Farkasházy Tivadar nyugodtan utazhat Bécsből Pozsonyba sakkolimpiára.

Az EU-s csatlakozással kapcsolatban persze van 1-2 érdekesség. teszem azt, anno a többség nem ment el szavazni, a kisebbség gyenge többsége igennel szavazott, a többi nemmel. Nos, ez az egyetlen üdvözítő tan korifeusai számára azt jelentette, a nem szavazó többség a távolmaradásával egyértelműen az Unió mellett tette le voksát. Namármost a határon túl élő magyarok állampolgárságáról szóló szavazáson a többség nem ment el szavazni, a kisebbség gyenge többsége igennel szavazott, a többi nemmel. Nos ez az egyetlen üdvözítő tan korifeusai számára azt jelentette, a nem szavazó többség távolmaradásával ezúttal egyértelműen az állampolgárság ellen tette le a voksát. Aha. Ebből az következik, hogy egy fia matematikus, elméleti fizikus, és igaz ember nem támogatja az egyedül üdvözítő tant.

Az állampolgárságról szóló szavazás szomorú esemény, méltó koronája ország- és népveszejtő Vajk első ezredfordulós ténykedésének. Szomorú, hogy a birka többség elhiszi, a kettős állampolgársággal ideözönlenek a székelyek, és tönkremegy az ország, de nem történik ez meg ugyanígy Románia Uniós csatlakozásával, szomorú, hogy elhiszi, az MSZP és a SZDSZ saját sorsa helyett egy másodpercig is érdeklődik az ország és népének sorsa iránt, de az is szomorú, hogy elhiszi, a Fideszt és MDF-et egy másodpercig is érdeklik a határon túl élő magyarok, attól eltekintve persze, hogy potenciális szavazóbázist lát bennük. Mindenesetre szégyenszemre a szavazás eredménye gyakorlatilag az lett, hogy aki a trianoni határokon túl él, az nem magyar. Pedig igazából aki a parlamenti (és azon kívül szorult) pártok vezetője, tagja vagy támogatója, az nem az. De még csak emberszámba se nagyon vehető.

Idén már elfelejtettük Afganisztánt, vagyis csak arra emlékszünk, hogy a világ legerősebb hadserege megnyerte az afgán háborút, no persze ha követnénk az eseményeket, akkor észrevennénk, hogy a világ legerősebb serege eszerint nem az amerikai, hanem a mudzsahed, az afgán, és a talib, mert a szegény antiterrorista agymosott idióta műanyagzabáló rednekk dzsíájdzsók erősen bujkálnak a septiben összetákolt "támaszpontjaikon" és legfeljebb összeszorult ánuszukat tartják ellenőrzés alatt (már ti. ha nincs rajtuk a hasmars). Máskülönben persze jól van ez így, mi a fenét keresnek ott ugyebár, húzás haza tehenet legeltetni.

Irakban pedig hősi halottunk lett, ami már önmagában is groteszk, ha valaki pénzkereseti céllal kimegy gondoskodni rablók, gyilkosok és háborús bűnösök biztonságáról, akár emberölés árán, aztán a hazáját, családját, vagyonát, életét védő partizán lelövi, az aligha hősi halott, még ha dráma is ami történik, ahogy nem az teszem azt Fenyő János, vagy bármelyik alvilági banda-leszámolás résztvevője, még ha áldozat is. Valahogy úgy van ezzel az ember, mint azzal a gyerekkel, akinek karácsonykor felrobban a kezében a petárda, sajnálja, mint embert általában, de meg is érdemli, mint petárdázó ember, konkrétan.

Irakban persze a helyzet változatlan, a háború vége után másfél évvel a partizánok és felkelők ellenőrzik az országot, a megszállók sutyiban, rettegve próbálnak eljutni egyik helyről a másikra, fóbiáikat úgy élve ki, hogy néha rommá lőnek egy-egy várost, kiírtva, megkínozva a nőket, gyerekeket, öregeket. Egyre több pénz, egyre több eszköz, egyre több ember, egyre kevesebb remény. Ahogy arra sincs, hogy az amerikai kormánynak és szenátusnak valaki százasszöggel, népszava-kalapáccsal a fejébe ver néhány információt mindazon a dolgokról, melyek az embert emberré tennék (http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=PUBLICISZTIKA0445&article=2004-1108-1021-29QRDN). Gömöri Bandi bácsi anno azt mondta, felelős, őszinte és alapos válasz egy tudósító részéről bármely külpolitikai kérdésre csak az lehet: nem tudom. Ez kétségkívül igaz, bár a kollégák valószínűleg soha nem hallották. Jelen pillanatban az tűnik valószínűnek, hogy mind hatalmi céljai elérése, mind pedig az (Index naív kis megállapítása ellenére is) egyre súlyosabbá váló világgazdasági válság megfékezése céljából a globális üzleti és pénzügyi körök érdeke a hadigazdálkodás fokozása. Vélhetően jövőre tehát egy Irán ellen induló háborút is nézhetünk, amelyet főként az irakiak vére támogatna, az amerikaiak által támogatott bábkormány tagjainak megnyilatkozásai, továbbá a telepítendő NATO-kiképző táborok, melybe persze a magyar kormánynak és parlamentnek is sietős belefolyni (hogy állna beléjük a nyári harmat, mi a fákat repegeti!) ezt látszanak alátámasztani. Sejtéseink szerint a "megelőző csapás" 2005 tavaszára várható. De ezek csak a mi sejtéseink, amiket csak arra alapozunk, amit látunk, arra nem, amit eltitkolnak előlünk. Mindenesetre a nagyhatótávolságú tömegpusztító fegyverek arzenáljával rendelkező a világbékére veszélyt jelentő, terrorizmust támogató országok, így Franciaország, India, Izrael, Kína, Nagy-Britannia, Oroszország, Pakisztán és az USA biztonságban vannak az igazságosztó, rendszerető, tyű de demokratikus Franciaország, India, Izrael, Kína, Nagy-Britannia, Oroszország, Pakisztán és USA haragjától és küldetéstudatától.

Volt azután az idén egy csomó majdnem. Például majdnem megadóztattuk a spekulánsokat (árfolyam-nyereség adó), de aztán mégse, majdnem megpróbáltuk ellenőrizni az állam nevében pénzt kibocsátó, és így a gyakorlati hatalmat kézben tartó saját jegybankunkat, de szerencsére meggondoltuk magunkat, megint majdnem beindult a magyar gazdaság, de aztán csak lejjebb csúszott, és eladósodott, megint megkezdte beáramlását a produktív tőke, de aztán inkább csak spekulált.

Volt azután olimpia, és volt egy jellegzetes magyar hozzáállás a MOB és az állam részéről, akik ahelyett, hogy kiálltak volna a sportolóink mellett, és azt mondták volna NOB-nak, hogy kapja be, és amíg bocsánatot nem kér, addig mi se pénzt, se sportolót, se mást nem adunk a NOB rendezvényekhez, inkább csóválta a fejét, hallgatott, vagy még rosszabb, a NOB mellé állt. Pediglen a 25 millió dollárból gazdálkodó WADA állításai, hogy a sportoló más (mű) vénáját, vérét, pisijét kínálta vizsgálatra még a macskám számára is baromság, hiszen ez a vizsgálat úgy folyik, hogy egy tükrökkel, és három orvossal körülvett anyaszült meztelen sportolónak kell egy kb. 4 négyzetméternyi területen terpeszteni, miközben mindenki kedvére megfogdossa, komolyabban, mint a néhai sorozáson, pedig már az se volt kellemes; ilyen környezetben még egy kisnyugdíjas sakk-kört se lehetne átverni, nem hogy egy 25 millió dolcsival támogatott szakmai ellenőrzést.

Van azután csőd mezőgazdaságban, ahol ahelyett, hogy az állam támogatná a teljes átállást a hússertésekről, holsten-frízekről, és hasonló Elbán túli huncutságokról a mangalicákra, szürke marhákra és magyar tarkákra, rackákra, és a társaikra, melyek sokkal egészségesebb húst adnak, és immunisak a nagyon ISO és rettentő HACCP szabványban tenyésző nyugati állatjárványokra, hallgatólagosan és aktívan is támogatja a globális kereskedelmi láncolatok áldozatos munkáját a hazai agrárium kinyírásában, és néha szakértőket küld a bulvár sajtóhoz, akik sajnálkozva tárják szét a kezüket, hogy hja kérem, a világ ilyen, és egyébként is a brazil olcsó, meg a kínai minőségi ellen nincs mit tenni. Ugyanez tapasztalható energetikai fronton, ahol ugyan a 70-es évek óta létezik egy aprólékos és részletes szakmai terv a hazai hőforrások, szél- és napenergia felhasználásával kiépítendő energetikai rendszerre, amely nemhogy a 70-es évekbeli (tehát a jelenleginél magasabb) hazai energiaigényt szolgálná ki teljes mértékben és sokkal olcsóbban, de még export lehetőséget is kínálna; ehhez képest egy Kovács László nevű képződmény, aki egyik héten még EU-sütőipari biztos, másik héten már takarító ugyanott, míves angolsággal megtartott jelölő beszéde (nahát még az is, ezzel az angol kiejtéssel hogy lehet valaki külügyminiszter?) után képes fejtegetésbe bocsátkozni az alternatív energiahordozók borsos költségeiről. Az hagyjám, hogy ez az ember semmire sem alkalmas, amit csinál, de hogy olyan sincs, akinek ez feltünne, és tehetne is valamit az ügyben? Miért nem utalják az ő javadalmazására költött pénzt teszem azt inkább Bor Zsoltnak (http://titan.physx.u-szeged.hu/~opthome/optics/honlap/borh.html), aki nem csak az idei, az utóbbi 20-30 év egyik legnagyobb hazai büszkesége? Ne legyünk azonban kirekesztők. A teljes hazai közélet színe-javára (Orbán Viktorostul, Gyurcsány Ferencestül, Kuncze Gáborostul, Dávid Ibolyástul, stb.) költött összeg is jobb helyen volna a hazánk arra valóban méltó fiainál, legyen az előbb említett fizikus-kutató Bor Zsolt, vagy zseniális színész, mint Cserhalmi György (http://www.radnotiszinhaz.hu/tarsulat/cserhalmigyorgy.html), vagy éppen történész, mint Badiny Jós Ferenc (http://hu.wikipedia.org/wiki/Badiny_Jós_Ferenc), és folytathatnák a sort hosszasan.

Volt még EU-s választás is, de inkább felejtsük el.

Voltak még gyár-bezárások, és eltelepülések, hiszen lecsengtek az adókedvezmények, úgyhogy a tőke ment, ahova látott, és persze volt hozzá ismét kéz-széttárás, bizony az üzlet az üzlet, ahelyett, hogy azt mondta volna mindenkori pártunk és kormányunk: jó, ha SellMore Co.-nak immáron büdös, és nem kifizetendő nálunk lenni, hát legyen, de akkor az áruit se forgalmazhassa Magyarországon. Ez azonban nem lenne eurokonform, csak munkanélkülinek lenni az.

A terror folytatódott, már azt se akartuk elhinni, hogy Matyi hátán Bódy Guszti egy Dupla Kávé után nem verte szét a Hegedűst, és van szabad lábon ember, aki ilyen szart szeret, ám a román O'zone (vagy mi, nem vagyunk otthon a román helyesírásban :-) ) gagyi dömpingje bizonyította, nem tudjuk eléggé alábecsülni a birkák ízlését. Magunkban már csak derülünk, hogy saját népünk a magyar nótát és a cigány zenét összekeveri a magyar népzenével, ír sztepptáncosokat, klezmer zenekarokat, brazil kapuérásokat, és bűnrossz mű-hiphop és europop majmoló bugyuta káposztafejeket és pornósztárokat bámul (jobb híján kivétel nélkül) a tévében, és fingja sincs önnön zenéjéről, nem úgy mint azoknak a székelyeknek, akiket viszont kiszavaztunk a saját országukból.

A pornósztárokra viszont jó év volt, Michelle Wild Vadmálnával lett gazdagabb, Pandorának ezúttal rúgást kínáltak a szájába, Pocahontas pedig Sebestyén Balázs asszisztálásával érzelmi alapú szerepet játszott két dugás között. A kevésbé őszinte prostik indítottak pár műsort (Barbara - beszéljük meg!, Csao Darwin!, Mokka, Kisértés, stb.), néhányan levetkőztek itt-ott, ezekről kaptunk elég infót, akárcsak a mellnagyobbító műtétekről, hírességek nevesincs gyerekeinek esküvőjéről, és válásairól. Egy ország izgulta végig, hogy mi lesz Beckamékkel, megfullad-e a varázsló a Dunában, és mikor nyergel már át a szellemi színvonalának megfelelőbb szex-műfajba az Ország Szőke Tesztere.

El is maradt pár dolog.

Például továbbra sem tanulták meg a népek, hogy a nyitvatartás szót egybe kell írni, hogy a magyar neveket nem fordítjuk meg, még ha angol szövegben vannak is (ahogy Bush George-t és Shakespeare William-ot sem írunk csak azért, mert magyar a környezet), továbbra is figyeltünk minden hülyeségre, csak a költségvetésre nem, és továbbra sem mentek csődbe az olvashatatlan napi- és egyéb lapok, ellenben elhittük a hiszti miatt, hogy milyen fontosak (Magyar Hírlap). Valamint továbbra sincs remény, hogy szakítva a monetáris politikával és úgynevezett polgári demokráciával, továbbá az adósságcsapdával és a trianontól örökölt gazdasági kiúttalansággal, valami elindul jobb irányba.

Úgyhogy boldog új évet, húzás bepiálni, meg beszívni és beszívatni az alkotmánybírákat.

Csak tovább ne adjátok (őket)!