|
Korábbi
Nyilvános ügynöklista
És lőn világosság
Meglehetősen groteszk, de tapasztalataink azt mutatják, ismét valami nagyon gázos dolog történhet, amelyről kvázi jobb, ha nem tudunk, legalábbis ez látszik következni abból, hogy hirtelen előbukkant az III/3-as (vagy mi, mindenesetre valami osztási művelet) ügynökösködés társadalmat marcangoló problémája. Sajnos széles a spektrum, lehet, hogy az Irán elleni orv-támadást előkészíteni hivatott iraki NATO-kiképzőtáborokkal kapcsolatban folyik sunnyogás, vagy éppen pénzügyi szektor beavatkozásának és uralmának hála egyre kétségbeejtőbb, kilátástalanabb gazdasági helyzettel összefüggő információkról hallgatnának mélyen a "hölgyek és urak", tessenek találgatni. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy alig szabadultunk meg mintegy 25 millió honfitársunktól és egyben a hazai gazdaság felemelkedésének egyetlen lehetőségétől (azokat a közgazdászokat és politikusokat akik 1 percig is komolyan gondolják, hogy a trianoni határok valaha is bármiféle gazdasági alapot jelenthetnek a magyar prosperitásnak, külön kontroll-vizsgálat nélkül is simán súlyosan értelmi fogyatékosnak nyilváníthatnánk, már ti. ha nem lenne ez megalázó a ma súlyosan értelmi fogyatékosnak tartott emberekre nézve), rögvest kiderült, hogy itten az elmúlt 40 évben nem egyszerűen besúgtak mindenkit, de olyan gátlástalanul súgták be a népeket, hogy csak úgy cuppan.
No persze igaz, hogy ez nem valami új dolog. Általában elmondható, hogy az elmúlt, többé-kevésbé belátható 200 évben folyamatosan besúgtak valakik valakiket valakiknek (és semmi sem támasztja alá, hogy korábban nem így lett volna), ráadásul nem csak ebben az országban, hanem gyakorlatilag mindben, és persze ezt a legritkább esetben követte szembenézés, vagy ha mégis, akkor meg muszáj volt, mindazokat, akik az előző egyedül üdvözítő társadalmi berendezkedéshez kapcsolódó besúgásokkal nem néztek szembe, az aktuális egyedül üdvözítő társadalmi berendezkedéshez kapcsolódó spionok rögvest be is súgták. A besúgás része a civilizációnak, aki nem hiszi, járjon utána mondjuk az elmúlt 4 év amerikai, úgynevezett terrorellenes intézkedéseinek. Aki ezek után se hiszi, annak már úgyis mindegy, akár barátkozhat fentebb említett közgazdászokkal, vagy politikusokkal is. A hazai bulvársajtó - mert gyakorlatilag más nincs, egy jobb érzésű, hozzáértőnek tekinthető szerkesztő úgy vágná ki a látensen tüntetni vágyó szőkített cicákat és marha eredeti bekemfrizus majmócikat, műsorostól, öltöztetőstől, szerkesztőstől és "vérprofizmusostól" a sajtóból, mint "europer" az orrváladékot, igazából már matematikailag is nehezen igazolható, hogy ennyi üresfejű, ostoba, nagyképű és ártalmas emberféle egyszerre egyidőben, egy helyen működhet, mint média - egymás után tárja elénk az idegborzoló részleteket, alig kaptunk levegőt Nagy Feró besúgatása után, egyből a torkunkba döfték Latinovits Zoltán esetét a MGB-vel, másutt pedig legfeljebb alsó-középkategóriás pornófilmek asszisztensi feladataira alkalmas szerkesztők és műsorvezetők bányásznak elő valami titkos kém-oktató filmet, "Hogyan hallgassuk le a tüdőszűrést?" címmel. Kétségkívül üdítő ez persze azután, hogy a Káosz-brigád potom félmillásért jeruzsálemi és bostoni pontosidővel szerelte fel, és egyben ízlésficammal tette lakhatatlanná valami önmegvalósító és bevallottan kanos hapsi (?) egyetlen szobáját (hát azt tudtátok feleim, hogy a szinglik glamur sztudiolakásokban tenyésznek? nem mi? hat mi a fenevel töltitek az időt, bakker?), amiben külön megmosolyogtató, hogy mindezekért napi nettó 400 Ft/fő jövedelemre tettek szert, mert áldott lelkek az eszemadták jól, - szóval egy ilyen csapás után határozottan változatos, hogy Bujtor István és Frenheisz Károly rokoni és emberi érzéseit kihasználva (azzal akár visszaélve) tudomásunkra jut: Latinovitsot besúgták. A besúgó persze nem akar mea culpazni (na ja, mondjuk ki akarna? Koppány?), vagy éppen egy sör mellett kibékülni a testvérekkel, a próbáról előrángatott Udvaros Dorottya és Kern András pedig hirtelenjében nem is tudja mit mondjon (Ő... Tulajdonképpen mi van?), nem baj, majd megoldjuk, van egy szép fikusz a háttérben vágóképnek, na. Aztán amúgy eszünkbe jut, főként, ha már van otthon Robituszin, és így nem kell figyelni a lánygyermekünk szókincsére, hogy izé... Vajon mit is súghattak be róluk? És kinek? És az mire is használta? "A célszemély ezután cigarettát vásárolt özv. Kocsányostőgyűné született Salomfalvi Nauzika Úttörő Áruház előtt lévő trafikjában." Hm. Az elmúlt 200 évre persze nemcsak a besúgás jellemző. Van például olyan is, hogy az éppen egyedül üdvözítő tan egy másik egyedül üdvözítő tanra váltásakor az új tanítók :-) sietnek megsemmisíteni - véletlenül ugyebár - a besúgások valójában érdekes részét. Nem mindet persze, csak azokat amelyekről tudják valóban érdekes lehet. Van ami viszont marad. "A célszemély egy vélhetően másik célszemély mellett állt a 6-oson, mikor a kezében lévő mustáros hurkának sarkát - nem kizárható, hogy jeladási célzattal - a másik célszemély hajtókájára pottyantotta." Eltűnnek viszont azok, amikről jól tudják, hogy mi is volt a cél, mire is használtánk, lévén éppen ők voltak, akik, vagy akiknek a jelentéseket írták. A gézengrúz Koba (Joszif Viszarionovics gyk.) például sietett megsemmisíteni a cári ohrana adatbázisait (mely Isten és a paroszláv egyház kegyelméből volt a mindenható cár atyuska III/X-e), hiszen elvtársai és önnönmaga adatait nem szerette volna nyilvánosságra hozni. Miután ezek - és minden más érdekes - infó az energiamegmaradás törvényének engedelmeskedve por és homu lészen, immár semmi nem akadályozta a leleplezéseket, a társadalmi szembenézést, és megbékélést. "Uljanov a leningrádi pályaudvaron tüntetően kettétépte a sapkáját, vélhetően ezzel üzent a Ganz-Mávagnál készül mozdonynak." Nem nagyon lehet ez másképp. A mai hatalmi elit, a pénzügyi, gazdasági és politikai érdekeltségek kusza öszefonódásaival létrejött grémium (neveztessék az bármilyen pártnak, banknak, részvénytársaságnak, bizottságnak) valójában az előző rendszer másod- és harmadvonalbeli teoretikusaiból, irányítóiból, tanítványaikból, követőikből áll össze. Ők alakították a gyakorlati szocializmust, az ő pozíciójuk és egzisztenciájuk erősödött cserében az ország korhadásáért. Ők ötlik ki (anno és most is) a gazdasági lépéseket, és ők is hajtják végre saját kényük-kedvükre, a valóban fontos besúgásokat ők rendelik meg, ők végzik, és ők dolgozzák fel. Ők a hatalom és persze egyben ők az ellenzék is - a legjobb módszert a gyeplő kézbentartására, aki látszólag ellenem van, az is én vagyok, és ez jótékonyan eltakarja és megfojtja a valódi ellenzéket. Az ő adataik tünnek el furcsa, vagy véletlen módon - kissé talán lassan, 15 év kellett ahhoz, hogy többé kevésbé megbizonyodjanak arról, valóban nincs a szekrény mögé beesve valami kompromitáló irat, eddig a szocialisták parázgattak, most még a fideszesek, de hát csak kitakarítanak végre -, hogy most aztán a maradék, gyakorlatilag súlytalalan, más szempontból viszont nagyon is intim és kellemetlen feljegyzéseket nagy garral előrángathassák: imhol a szabadság, a nyilvánosság, túrjátok végig feleim: mocskos kis titkaitok mocskos kis tenmagatok hogyan is súgta be! (Izé... Kinek is? Minek is?) Ez a jellegű pofátlanság, vagy adott esetben beszámíthatatlanság egyes tagoknál néha már kifejezetten szánalmassá válik, pillantsunk csak a rendszert belülről bomlasztó Jeszenszky Gézára, akit, gyenge kezdés után erősen visszaeső politikai állásfoglalásai miatt még a szürke marha csordák is körülállnak és kiröhögnek, vagy Kuncze Gábor makrogazdasági és pénzpiaci okfejtéseire, amiből csak a liberalizmus, a szociális érzék, a tájékozottság, a logika, a tények és az emóciók hiányoznak. Ő viszont unalmas és kiszámítható, úgyhogy ezzel legfeljebb elaltatni lehetne a gulyát, erre azonban megfelel a magyar sajtó is. "A célszemély más célszemélyekkel együtt Asztali Fehér-et fogyasztott a Pest-megyei Vendéglátóipari Vállalat 17326. számú italboltjában, és közben rendszerellenes vicceket cserélt." Az előző érában létező társadalmi összefogás igazából egyetlen közös pilléren nyugodott: mindenki szidta a rendszert. Ha a boltban a sorban egymás mögé került a butikos, és a hegesztő, a családi vacsorán a párttitkár nagybácsi, és a plébános unokafivér, a felvonuláson a taxis és az ujságíró, még ismeretlenül is találtak gyorsan közös témát, ha egyszer ezek végre megdöglenek, akkor lesz a jó világ, és nem mindegy, hogy mi van akkor, ha már eleve 2 kommunista zuhan a szakadékba, - jellegű aforizmák cseréltek gazdát, minden család tartott 1-2 rövidhullámú adás vételére alkalmas szovjet rádiót, hogy a Kossuth híreit felüsse a washingtoni, berlini, bonni, londoni, moszkvai, pekingi, tel-aviv-i rádió információival, és a nagy közös hablatyból leszűrje az arra érdemest. "A célszemély az Amerikai Hangja című imperialista rádió Forgó Színpad című műsorának hallgatásába kezdett, itt azonban a megfigyelést folytatni nem lehetett, mivel megfigyelő kedvenc adása, a Munka Világa ekkor kezdődött a Szabad Európa Rádión." Ma mobiltelefonok, globális helymeghatározó rendszerek, Uniós-ujjlenyomatos útlevelek (Nem tudtak azok a szovjetek semmit! Szerintem.), internetes adatszűrések, bank- és hitelkártyák, utcai villanyoszlopra és butik öltözőbe szerelt kamerák segítik és személytelenítik a lehallgatást, a megfigyelést, a jelentés készítést, amely ugyanúgy, ugyanazokhoz kerül, mint 10-20 évvel korábban, a csonthártyára eladósodott nyájnak pedig energiája és ideje sincs rendszert szidni, ráadásul az meg sem üti a szidási minimumot. Még ahhoz is gáz. Úgyhogy ügynökösdit lehet elfelejteni, térjünk csak vissza a rideg hétköznapokhoz, a napi nettó 400 Ft-ból élő sikeres szingli lakberendezőkhöz, az önparódiaként működő ifjú énekes-zsüritagokhoz, a főszerkesztőjéhez méltatlanul egyoldalú és dezinformatív külpolitikai Világképekhez, és örvendezzünk apróságokon. A kisképernyős tévével rendelkezők nagy örömére például Liptai Claudia őmellbevágóságát - legalább pár napig - a határozattan kellemesebb megjelenésű Gyárfás "Emdzsípí" Dorka helyettesíti (bár előbbi távozása már önmagában is betölti a jelenlétével támasztott űrt), most már csak Havas kollégának kellene inkább új könyvet írnia a papírgyüjtő cserkészek nagy örömére (Csisztuval közösen, mondjuk: Miért utáljuk egymást, és ennek ellenére miért utálnak mindkettőnket? címmel), helyére mehetne mondjuk Szekeres Nóra, a külcsín nagyjából meg is van. Az alulfutó SMS-ekből úgy tűnik, másra meg úgysincs szükség, például, mikor az MSzP képviselője elmeséli, hogy azzal nyugtatta meg a székelyeket, nem kapnak ugyan magyar állampolgárságot, de pár év múlva úgyis Uniós tagok lesznek, és ezzel minden gond megoldódik, talán azt írja meg (nem a riporter, ugyan) az SMS-író, hogy "Dehát akkor ugyanúgy átköltözik a székely és nekünk kell fizetni mindent, mint ha most kapott volna állampolgárságot, szóval felelős döntés az MSZP szerint vagy az, hogy ne engedjük a székelyeket az Unióba (se) vagy összevissza hazudoznak"? Nem ezt írja. Azt írja meg, hogy Dorkának csodálatos a szeme - ami igaz, és persze még több is, mint amit a riporter kérdez. Szóval a külcsín a fontos - akár a napi 800 Ft/fő-t is megérné rászánni. "A célszemélyeket a reklámok között a Keyo öltöztette."
2004. 12. 11. 12:06:54
Írások
Fórum
Egyebek
|
Gentoo |
(Leírások, súgók, hogyan-ok) |
|
|
|